Őrültek Társasága, avagy a BKV
Talán az emberek érdekében, talán az állam utasítására vagy talán a summás végkielégítésekért áldozzák fel magukat, de biztos nem jókedvükből. Méghozzá azért nem, mert nem mennének el jó vicc gyanánt összeveretni, vitába keverni, balesetbe sodorni és az médiába keríteni magukat, illetve másokat csak azért, amit éppen aznap csináltak.
A BKV egy merész, önfeláldozó, segítőkész, munkaszerető és mégis őrült emberekből álló gyülekezet. Ez - egyes eseteken kívül - nem tagadható.
De ne tartsuk zárva a szemünket, sőt, nyissuk ki és gondolkozzunk el rajta, ki nem utálja a BKV-t Budapesten... Kevés ilyen ember van. Ez azért van, mert a buszok, trolik, metrók és villamosok többnyire büdösek, koszosak, megbízhatatlanok, a vezetők mogorvák, bezárják az ajtót mielőtt fölszállhatnánk, az ellenőrök csekkeket irogatnak nekünk, mert egy papírfecnit nem dugtam bele a narancssárga dobzkába... Na de kérem?!
Az ellenőröknek ez a dolguk, a vezetők - már bocsánat - rohadjanak meg, csak induljon már el ez a ki**szott jármű, a busz - meg a többi - pedig nem a tied, csak használatba veszed, ezért ha büdös, fogd be az orrod és ha koszos, akkor meg ne arra figyelj, inkább nézd a szemben vagy a melletted ülő csaj mellét... Egyébként meg utálhatod őket, ugyanis - hál' istennek - ők ezt szarják le.
Mi viszont sajnálatos módon szétszedjük, lehányjuk és levizeljük a buszokat. Aztán csodálkozunk, ha feljelentenek. Ez az amit viszont nagyon nem értek...
Ellenben van náluk egy dolog, amit nem szarnak le. Az egyetlen, a felülmúlhatatlan: a pénz. Ez meglátszik arról is, hogy nemrégiben egy szimpla 100 milliós összegecskécskét fizettek Szalainé Szilágyi Eleonórának, a BKV tavaly márciusban lemondó humánpolitikai igazgatójának, aki még valamilyen oknál fogva - valószínüleg ez az ok a meghosszabbított szerződés - még mindig, egészen pontosan december 31-ig a vállalatnál dolgozik.
Én is nagyon szívesen elfogadnám ezt a kis járulékot...
