Balsors.

Körülbelül ez a szó illik rá a legjobban a jelenlegi életemre. Összegyűjtöttem azt a 8 embert aki a legközelebb áll hozzám. Aki nem család, de a legközelebbi barátaim, akik azért elég sok mindent tudnak rólam. És nézem, hogy ezek közül mennyivel össze vagyok veszve. Legalábbis is sokat veszekszem velük.

Mindenki mondja, hogy megváltoztam, és változzak vissza, de nem mondja meg, hogy hogyan. Nem akar segíteni. És mindenki csak mondja, hogy más vagyok. És eleve nem életem legkiegyensúlyozottabb szakaszát élem éltemnek otthon sem, családi okok miatt, de, hogy mindennap veszekednek kelljen olyan emberekkel akik nekem a legjobban számítanak. És biztosan én vagyok a balfasz, hogy ennyit kell veszekednem, de attól még fájhat.

A legfrissebb amin felidegesítettem, hogy van nekem a legjobb barátom. Aki sokkal több annál. Gondolj amit akarsz, de tényleg, a legfontosabb a világon neki. És én is neki. Legalábbis ezt mondja. És én hiszek neki :)

És a legutóbbi időben volt pár nézeteltérésünk. Folyamatosan január óta. Attól félt, hogy lecserélem őt. Eszem ágában sem volt. Voltak emberek az életemben, akikkel szintúgy törődtem, és ezen besértődött. Mikor rájöttem, mennyire rossz ez neki, változtattam rajta. Remélem nem volt túl késő. Szerintem ippen-hogy nem. 

És most, ő összefogott a pszichológusommal. Természetesen nem a pszichológusom, csak egy olyan ember aki segít a gondjaimban. De ő is jóval több mint egy egyszerű barátom. És most ők ketten, teszik egymásnak amit eddig én.

És félek, félek, hogy elvesztek kettő olyan személyt akik nagyon-nagyon-nagyon közel állnak hozzám. Akiket bárhogy szeretek, akikről tudtam, hogy a legtöbbet tudnak nekem ártani, de azt hittem nem akarnak. De lehet hogy tévedtem?

Elmondom a példát. Van ez a két ember. És igenis féltékeny vagyok (komolyan mondom, ez kezd egy rossz szappanoperára hasonlítani)! Mert nekem ők ketten kellenek. És nem akarom, hogy ők szeressék egymást. Nem akarom, hogy kibeszéljenek, hogy összefogjanak, hogy együttesen szeressenek, utáljanak, haragudjanak. Ha úgy tetszik, ők a hatalmam két ága. Hogyha összefognak ellenem, oda a stabilitásom. Nem csak a felem, az egészem ledől. Odaveszek. Nincs kihez bújnom, ha valami rossz. Nincs aki megértene, szeretne feltétel nélkül.

És bevallom, félek. Félek, hogy egyszer ott hagynak a szarban, egymásért. Nem akarom! Nem akarom, hogy nekik legyen közük egymáshoz. Akarom, hogy panaszkodhassak az egyiknek a másiknak. Szó-mi-szó, nem akarom őket elveszíteni. Nem akarom, hogy ők egymáshoz meneküljenek, akár előlem. Azt akarom, hogy ők engem támogassanak, ne egymást.

Olyan kevés embertől kapok szeretet. Legalább tőletek. Ti nektek legyek fontosak. És legalább ti foglalkozzatok velem, titeket érdekeljen, hogy mi van velem.

Vagy hagyjatok el. Örökre. Akkor is kevesebbet kell szenvednem. Akkor is könnyebb nekem. Nem mondom, hogy találok jobbat nálatok. Nem mondom, hogy elviselem. Nem mondom, hogy nem sírnék. De legalább tudnám, hogy mi van. És nem az álmaimban élnék. És nem számítanék olyan dolgokra amik nincsenek.

Esztóknak mindig szoktam mondani, hogy milyen fontos, hogy legyen élet a burkon kívül. Nekem, az AKG a burkom. És ha összeérnek benne a szálak, akkor nincs körülötte élet. Nincs. Pedig kell. Aki nincs benne a napi körforgásban, aki az én véleményemre támaszkodik.

És jól esett, hogy felhívtatok. De ahogy mondtátok, nem annyira. Sajnos, az élet nem lehet tökéletes. Sajnos. Pedig milyen jó is lenne. Milyen jó lenne, most beszélni egyikőtökkel, a másiknak pedig ott lenne a kedvenc videómegosztója, ami miatt nem jön nomádba. Gondolom tudjátok miről beszélek.

Kellenek emberek akik nem csapnak be. Kellenek a bíznak bennem. Akik hisznek bennem. Akiknek számítok. Akik csalódnak bennem. Akik megbocsátanak. Akik ott vannak velem, amikor nehéz valamitől az életem (mint most). És akik ilyenkor nem hagynak cserben. Akiknek kisírhatom magam. Akik tanácsot adnak. Egyszóval akik szeretnek.

És ez a levél, vagy bejegyzés, igenis egy kérés. Kérés arra, hogy döntsetek. Döntsetek arról, hogy mi a prioritás. Mi a fontos nektek. Mit akartok tőlem, egymástól. És kérem mondjátok el nekem.

Köszönöm szépen.